Palé 

Az alig száztíz lelkes Pálé Baranyajenő és Sásd között, utóbbitól alig két kilométerre, a Gödrei-víz völgyében elterülő, egyutcás zsáktelepülés. Legkönnyebben megközelíteni a 66-os út felől lehet.

Nevének eredeti értelme, hogy Pálé, azaz egykoron egy Pál nevű személy birtokolta a kicsiny falucskát. Pálé a középkorban a somogyvári bencés apátság birtoka volt, először 1327-ben szólnak róla források, korabeli oklevélben Paulyi néven. Pálé zsellérfalú volt, a német nemzetiségű lakosság földes urának javait 1852-ben vásárolta meg.

Az oszmán hódoltság idején elnéptelenedett, a felszabadító háborúk idején már pusztaként emlegetik. Pálé területe csak az 1780-as években, a vidék második nagy kolonizálása alatt népesült be. Ekkor Tolna megyéből német telepesek érkeztek Zobákhoz, Németszékhez és Kisbattyánhoz hasonlóan. Az 1780-as években még csak öt családot tüntettek fel az összeírásokban, a megtelepedés tehát nem volt zökkenőmentes. Ők honosították meg itt a dohánytermesztést, aminek mértékét még Haas Mihály is elismerően méltatta a 19. század derekán. Néhány magyar beköltöző mellet a település egészen a második világháborúig megtartotta német jellegét.

Az itt élők mezőgazdaságból éltek, jó minőségű szőlőkkel telepítették be a domboldalt, legelőin szarvasmarha csordák legeltek a községi pásztor felügyelete alatt. A falu határában egy kisebb kőbánya is üzemelt, és az erdő is megélhetést biztosított.

A falu neogótikus templomát a 20. században Szent Imre tiszteletére emelték, búcsúnapja november 5. Utoljára 2008-ban újították fel, zömök, fehér falai belesimulnak az utcafrontba. Előtte áll az úgynevezett Maier-kereszt és a Falu-kereszt, utóbbit a község állítatta. A templom mögött terül el a temető, a Sásd felé vezető út mellett pedig kápolna áll, ahová hajdanán a körmeneteket vezették.

Belterjes állattartásáról és mezőgazdaságáról volt híres.

Egyházi vonatkozásban 1910-től tartozik filiaként a sásdi anyaegyházhoz, előtte a Mindszentgodisai Egyház leányparókiájához tartozott, mely leégett, így a korabeli időből semmi nem maradt fenn.

Pálé településen 1946-ban engedély nélkül került sor a kitelepítésre, mindösszesen egy család maradhatott a településen.

A földterületek 1960-ban kerültek a gödrei termelőszövetkezet tulajdonába.

Az első önkormányzati, úgynevezett Helyhatósági választásra 1990. szeptember 30-án került sor. Az első megválasztott polgármester Blaskovits István volt.

A település első monográfiáját 1997-ben Vajda József Sásd Város Honismereti Szakkör vezetője készítette el.

A második világháború után a paléi németek nagy részét kitelepítették, helyükre Felvidékről érkezetek magyar elűzöttek. Az 1960-as években a település még tartotta magát, aztán a lakosság rohamosan fogyni kezdett. Nagyon korán, már 1810-ben népoktatás folyt a településen. Iskola vonatkozásában az 1948-49-es tanévtől a sásdi iskola tagiskolája. Az iskola a településen 1978. szeptember 1-jén szűnt meg, az utolsó tanító Plávics József volt. Munkalehetőség hiányában a fiatalok elköltöztek, 1977-ben még az önállóságát is elvesztette.

A település 1977-ig Baranyajenő község közigazgatási területéhez tartozott, 1977-től a Sásdi Nagyközségi Közös Tanácshoz csatolták lakossági kérelemre.

Egészségügyi ellátás szempontjából szintén a lakosság kérelmére 1982-től tartozik Sásdhoz, előtte szintén Baranyajenőhöz tartozott.

1945-ben vezették be a villanyt. A járda építésére, mind külterületen, mind pedig belterületen először 1962-ben került sor. Külterületen ezt megelőzően salakjárda, belterületen pedig téglajárda volt. A kövesutat társadalmi munkában a település lakossága építette 1976-ban. A falu elején korábban a gázcsere-telepet 1986-ban építették.

1990-től folyamatosan fejlődött a település. Többek között közvilágítás bővítésére, majd korszerűsítésére került sor, valamint a belterületen új járdaépítésére. 1991-ben a külterületi közút, 1994-ben a belterületi közút teljes felújítására, 1995-ben a Temetőhöz szilárd burkolatú út építésére került sor.

1996-ban a telefonvonal teljes kiépítésére került sor.

A település elmúlt 25 évében a legnagyobb beruházás az 1994-ben megépült vezetékes ivóvízhálózat kiépítése volt.